Szeeervusz Olvasó!

Most kicsit korábban jelentkezünk, kicsit kevesebb tartalommal. Engedd meg nekünk, hadd kísérletezzünk a jelentkezés gyakoriságával és az email hosszúságával. Hátha ezt szívesebben olvasod, mint a hosszabb leveleket. 

Mesélünk mi történt velünk az elmúlt két hétben. Az életünk kezd normalizálódni, a lakás bebútorozását befejeztük - vagy legalábbis felfüggesztettük egy időre, annyi bizonyos. A hétköznapok munkával telnek, munka után pedig sétálni szoktunk menni valami természetközeli helyre: vízpartra vagy valamelyik parkba. Újabban esetleg biciklizni. Bevásárlás, vacsora, egy kis frissítő testmozgás. És ennyi!
Fura módon jól esik az hétköznapok ismétlődése, megszokható ritmusa és átlagossága. De valljuk, nem csoda, hogy jól esik, hiszen tavaly november óta nem igazán lehetett ebben részünk. Durva belegondolni az elmúlt egy évben mennyi minden történt velünk: esküvő, költözés Budapesten belül, bokatörés- Domi, négy új képesítés megszerzése- Kincső, összepakolás, kiköltözés Portugáliába és az életünk elindítása itt. Leírni is hosszú �

A hétvégéink is hasonlóképpen nyugisak, pihentetőek. Előző hétvégén elmentünk az óceán parton hosszabban bringázni egyet. Korábban még csak dél felé jártunk, így jött a természetes igény, hogy ezúttal északnak vegyük az irányt. Kellemes 26 fok és égető napsütés dukált hozzá, szóval bőszen locsoltuk magunkat naptejjel. Mellékesen megjegyzem, hogy a színünk már most májusban egészen úgy fest, mint Budapesten egy jobban sikerült nyár után szeptemberben.

Útközben találtunk egy fantasztikus, szélesen elterülő, aranyló homokos partszakaszt. És ami a legjobb benne, hogy alig vannak ott emberek. Mondhatnánk, hogy érthető mert messzebb van már a várostól, de ha tíz perccel többet jöttünk a legforgalmasabb résztől, akkor lehet sokat mondunk. De nekünk ez jó! Ideális, strandolásra alkalmas partot találtunk, hurrá! Kérdezhetnéd, ez miért olyan nagy szám, hiszen ott az egész óceánpart végig!? De képzeld, errefelé a part közelében általában sok a szikla, ami alapvetően nem baj, csak nincs meg az a strand élmény. Tudod, hosszú, homokos part amíg csak a szem ellát. Van egy pár efféle homokos partszakasz, de amiket eddig találtunk ebben a kategóriában, az pedig mind heringtelep volt. Ide biztos fogunk még jönni gyakran! 

Továbbhaladva találtunk még egy laguna felett átívelő fa hidat, meglepően szépen kiépített bicikli utat, aranyos álmatag halászfalukat és nagyon sok óriás-hátizsákos túrázót. Elkezdtünk gyanakodni, különösen a táskákon himbálózó fésűkagylók miatt. Bizony kiderült, hogy ezek a nagy málhával megrakott utazók zarándok, akik az El Camino portugál szakaszán igyekeznek a spanyolországi Santiago del Compostela felé.  Utána olvastunk: megközelítőleg 240 km a táv, Portóból indul az út. Nagyrészt végig az óceánparton halad csodálatos panorámával és most figyelj! a szokásos gyalogos túra mellett legitim biciklivel is teljesíteni. Bingo. Mo.n úgyis terveztük a Balaton körbetekerést, a táv hasonló (a kaland-, és élményfaktor valljuk be azért nem teljesen ugyanaz) és arról beszélgettünk mi lenne, ha egyszer mi is eljönnénk majd erre!? Akár már az idei nyáron, ha belefér. 

A bringa túrázás mellett bóklásztunk még kicsit a városban. Lélegzetelállító virágcsodák kezdték megmutatni magukat a kora nyári időjárás örömére. Elkezdtek nyílni a rózsák és pár példánynak akkora a virága, mint a fejem. Az egyik utcán szelídgesztenye fák sorakoznak és most rózsaszínben pompázik az összes. Emlékeztet a valamikori albérletünk utcájára (Kupeczky), ahol ilyenkor tavasszal a galagonya fák borultak virágba.

Pár apró érdekesség, ami most még eszembe jutott:

A héten ettünk először cápát. Nem tudtuk, hogy az amikor megvettük, csak választottunk egy szimpatikusnak tűnő szeletet a halpultból a boltban. Mielőtt nekiálltunk megfőzni, elolvastuk a csomagolást, rákerestünk interneten, hogy mégis mi az és akkor derült ki, hogy kékcápa. És képzeld, kimondottan finom. Kellemesen puha, majdnemhogy krémes állagú a húsa, nincs szálkája és hát mégiscsak különlegesség. Domi kollégái, miután mesélte nekik azt mondták róla, hogy ez nem is cápa, mert túl kicsi hozzá! � Mármint, hogy a portugálok nem tartják annak, más nevük is van rá.

Sikerült találni végre a városban jó kávézót, ahol finom speciality kávéval szolgálnak ki. Több tucatnyi kávézót kellett végigpróbálni (végigszenvedni), mire sikerült 1-2-őt találni. Ez azért nagy szám, mert a portugálok patkányméregnek beillő ihatatlan erősségű kávét isznak, amit csak azért vagy hajlandó elfogyasztani, ha nagyon kell pörögni/komoly függőség alakult ki/nincs ott kávéfőző vagy nem kompatibilis an indukciós lappal, illetve ezek kombinációi. Ezek közül több is előkerült az elmúlt hetekben, de végre otthonról érkezett egy jó kis utánpótlás csomag speciality kávéval. :)

A lakás bútorozásának utolsó aktusaként feltettük a falra a képeket és régi jó barátként köszönt ránk az esküvőnkön közösen alkotott kép, a diplomaosztóra kapott alkotás és a madeirai kalandot megörökítő festmény. Most már igazán otthonos a kis lakásunk, vendégfogadásra alkalmas állapotban van, amire szükség is lesz, ugyanis a következő hónapokban lesznek látogatóink otthonról. �

Bármennyire is furán hangzik, de még mindig nehéz megszokni azt, hogy itt jó idő van. Kb mindig. Általános megkönnyebbülést jelent, hogy nincs az a nyomás rajtunk: ha jó idő van, akkor menjünk ki a szabadba és élvezzük, amíg csak lehet. Mert itt az a kiindulási alap, hogy jó az idő. Ha nem megyünk el túrázni ezen a hétvégén, akkor elmehetünk bármelyik másik alkalommal is, mert várhatóan akkor is jó idő lesz és nem kell megbirkózni az elmulasztott lehetőség miatt átélt szorongással (FOMO).

Zárásként pedig egy személyes gondolat, az identitás alakulásáról. Felszabadító érzés annak a tudata, hogy van választási lehetőség. Választhatunk úgy, hogy a helyi szokásokat és viselkedést magunkra vesszük, igyekszünk minél jobban megérteni és magunkévá tenni a helyiek gondolatiságát. De nem muszáj. Dönthetünk úgy is, hogy nem úgy viselkedünk mint a helyiek, hiszen mi nem vagyunk portugálok. Nem elvárható tőlünk és így nincs benne kényszer, hogy így tegyünk. A választás kényszere amilyen nyomasztó tud lenni néha, jelen esetben igazán szemlélet tágító és átélni ezt.

A korábbi hírleveleket pedig bemásoltam a madeirai kalandunk apropóján létrehozott blogunkra: https://kukarolyiek.blog.hu/
Ha van kedved nosztalgiázni, elolvasni a korábbi beszámolóinkat vagy a 2020-as élményeinkre is kíváncsi vagy, akkor jó böngészést hozzá.

Szokásos fotóalbum az aktuális képekkel: https://photos.app.goo.gl/9kAA6x8ewyUprXTQA