Tengermély tiszteletem, kedves Olvasó!

Közepesen sikerült teljesíteni a “majd most hamarabb jelentkezem” ígéretemet, úgy érzem szabadkoznom kell, hogy megint milyen nagysokára jelentkezem a következő hírlevéllel. Az igazság az, hogy túl sok minden történik megint velünk és kimondottan nehéz úgy találnom pár órát, hogy nyugodt körülmények között le tudok ülni a képernyő elé és fogalmazni. Szóval nem is ígérgetek többet, hogy mikor jön a következő rész. Jönni fog, ez tuti. De lehet, hogy türelemmel kell lenned, amíg újra jelentkezem.
Legutóbb volt egy kitalálós játék, vajon melyikünk írja a leveleket és most lehull a lepel: Domi/Döme/Brúnó vagyok (ki hogy ismer), én írom a hírleveleket és Kincső segít a korrektúrázásban és az ötletelésben, hogy mi is kerüljön bele az aktuális részbe. Ha kitaláltad, gratula érte! 🙂
Apropó múltkori rész: kipróbáltad esetleg a sárga leves receptet? Ha igen, hogy tetszett?
A mai részben folytatom a legutóbb félbehagyott történetet, mesélek milyen híreket kaptunk ami miatt nagy változások állnak előttünk és a szokásossá vált apró érdekességek rovatot is folytatom.

Kezdésnek egy kis retrospektív visszatekintés: kerek egy éve ilyenkor, augusztusban tartottunk ott, hogy friss házasként tervezgettük, hogy majd egy értelmes mennyiségű szünet után, kényelmesen, az esküvőszervezés fáradalmait kipihenve komolyabban elgondolkodunk majd róla, hogyan is lehetne nyélbe ütni a külföldre költözést. Ehelyett megkaptuk a hírt, hogy az akkori albérletből ki kell költözzünk és rohamtempóban kellett másik lakást találnunk Budapesten. Tavaly augusztusban költöztünk a Kupeczky utcából a Rottenbiller utcába. Budáról vissza Pestre, egy átmeneti lakásba, ami végül nagyon is kapóra jött nekünk és sokat köszönhetünk annak a lakásnak (és tulajának természetesen). De amiért felhoztam most ezt a témát: ez azt jelenti, hogy jelenleg egy éve tart már az Átmeneti Állapot nálunk. Átmeneti lakás, átmeneti munkahely. Keressük a helyünket a nagyvilágban éppúgy, mint a munkaerő piacon. A kettő összefügg, de szerencsére nem teljesen. A munkalehetőség, amit megkaptam tavaly év végén lehetőséget teremtett arra, hogy kiköltözzünk Portugáliába. Kincső munkahelye megengedte, hogy életszínvonal romlás nélkül tudjuk megvalósítani a kiköltözés időszakát. De mindkettő ideiglenesen. A letelepedés és a hosszú távú tervezés időszaka még nem érkezett el - és a következő időszakunk se erről fog szólni. Az Átmeneti időszaknak még nincs vége. Megterhelő tud ám lenni egy ilyen hosszú időszak,- főleg érzelmileg-, a sok bizonytalanság és folyton változó tényező miatt. Igénybe veszi az ember idegrendszerét, maximális hit és még több bátorság szükségeltetik. De a sok munka meghozza a gyümölcsét és nem feleslegesen kell kiállnunk a megpróbáltatásokat, ugyanis olyan élethelyzetet sikerül valószínűleg kialakítanunk, ami világszinten is megállja a helyét és jogosan lehetünk büszkék bárhol, bármikor. A prózai misztikumba burkolt utalásokat nemsokára kifejtem, miközben remélem, hogy nem őrjítelek meg teljesen ezekkel a félbehagyott, feszültségkeltő részekkel 😀

Lisszaboni kiruccanás: második felvonás. Ott hagytam abba, hogy a viszontagságos odautazás után nyugovóra tértünk cascais-i szállásunkon szombat este. Vasárnap reggel kicsit kapkodósan indult a reggel, nem túl sok órányi alvás után kelnünk kellett, mert a fotóssal volt korán találkozónk és indultunk ki az óceánpartra. A korai időpontra azért volt szükség, hogy elkerüljük a tömeget és az ideális fényviszonyok között tudjon kattogtatni Nóri. Mennyasszonyi ruha vasalás, cipőpucolás és kiadós reggeli után nekilódoltunk a napnak. Találkoztunk Nórival, hívtunk egy Uber-t és célba vettük a nap első helyszínét: Praia de Ursa, vagyis a Medve part. Odafelé útközben (és később a nap során) megismerkedhettünk Nóri nem mindennapi életével, izgalmas felfogásával és tanulságos cascais-i körülményeivel. Kiértünk a partra, amiről kiderült, hogy sokkalta gyönyörűbb, mint a képeken és tökéletes háttér lesz a fotózáshoz. Nóri elkezdett dolgozni, instruált minket vagy néha pont, hogy hagyott csinálni a saját hülyeségeinket és közben megörökítette a pillanatokat. Egészen más élmény volt így, egy évvel az esküvő után. Felszabadultan, nyaralási üzemmódban - ez lejön a készült képekről is. A fotóalbumba tettem párat az itt készült képekből.
Került egy kis túrázás is a programpontok közé, okos dolog volt váltócipőt vinni magunkkal. Fotó fotót követett és elkezdett erősödni a napsütés, így lassan elhagytuk a terepet és átmentünk a második helyszínre: közvetlenül az óceánpartra. Mezítláb a vizes homokban rohangálva, fröccsenős hullámokkal a háttérben, a végtelen horizontot kémlelve - élményszámba ment a lencsék túlsó végén pózolni. Kincső azt mondta, még sosem érezte ilyen sztárnak magát és hogy megfelelő körülmények mellett még ő sem utálja ha fotózzák, ami elég nagy szó. A fotózás után beültünk egy argentín étterembe ebédelni, elköszöntünk Nóritól, felvettük a cuccunkat a szálláson és elindultunk vissza a fővárosba, hogy átszeljük az országot vissza északra, Portóba. Visszafelé a HÉV szerű metró éppen működött, gond nem akadt a Cascais-Lisszabon vonalon. Áttekertünk a vasútállomásra és kezdődött az igazi bonyodalom. Délután 5 óra környékén járhattunk ekkortájt. Szembesítettek vele, hogy a sztrájk továbbra is tart és nem tudunk jegyet venni már a mai napra, csak az este 10 óra után induló járatra mert a többit vagy törölték a sztájk miatt vagy tele van a többi megváratott utassal. Elképedve álltunk a helyzet előtt, mert ez azt jelenti számunkra, hogy hajnali kettő óra után landolunk majd az albérletbe és másnap dolgozni kell. Elég kellemetlen. Ideadták a vonatjegyet, majd utána a kiadópult túloldalán odaszólt valaki a kasszásunknak, hogy nem lesz jó, mert éjszakai vágányfelújítás miatt, az út utolsó órájában át kell majd szállni vonatpótló autóbuszra. Amin nem lehet biciklit szállítani, ergo - az utolsó vonattal se fogunk tudni menni majd, tehát ma már nem tudjuk elhagyni a várost. Néztem, hogy lehetséges ez egyáltalán? Próbáltam elmagyarázni, hogy ha másnap a hajnali vonattal indulva se érek már be az irodába munkakezdésre, nekünk ez többletkiadást jelent de ő csak vonogatta a vállát és ezt mondta: “de hát sztrájk van, tudod jól” és ezzel el lett intézve részéről. Bénult tehetetlenségben krízis megbeszélést tartottunk, hogy akkor most mi legyen!? Jobb ötlet híján foglaltunk egy szállást valahol a közelben, értesítettük a munkáltatóinkat a helyzetről, szereztünk vacsorát és próbáltuk a helyzet abszurditását szarkasztikus humorrá változtatni. Még mindig hitetelenkedve, kialvatlanságtól gyötörve megkerestük a szállást és álomba ájultunk. Másnap egyeztettünk a feleteseinkkel és mindketten kivettünk aznapra egy kényszerszabadnapot. A Jóisten áldja meg ezeket az embereket, hogy ilyen rugalmasak és megértőek voltak velünk és gond nélkül elfogadták a helyzetet. Szóval lett még egy fél napunk Lisszabonban. Azzal kezdtük a napot, hogy megvettük a vonatjegyet egy koradélutáni járatra, hogy a visszautunk biztos legyen. Mint kiderült, a sztrájkot közel kizárólag a hétvégéken tartják, szóval ezúttal nem húzza keresztül a számításainkat. A kapott fél napot a Tejo folyó partján ücsörögve töltöttük és egy nagyon fontos és hosszú beszélgetésünk következtében megállapodtunk a Lisszaboni Egyezményben. A helyzet az, hogy nem jött be annyira Portugália, mint amennyire számítottunk rá. Megegyeztünk benne, hogy nem itt fogunk letelepedni; ez csak egy állomás és ugródeszkának ideális. Amíg itt vagyunk, addig élvezzük az ittlétet, nyaralunk és betudjuk ezt a bő félévet egy hosszúra sikeredett nászútnak. Hogy hova tovább? Azt nem tudtuk még; elkezdünk dolgozni rajta, hogy kitaláljuk hova és mikor fogunk költözni innen. De szeretnénk menni. Amíg az ember nem éli át, nincs tapasztalata, addig elképzelésekre és feltételezésekre tud támaszkodni. Most, hogy itt töltöttünk hónapokat, tapasztalatból mondhatjuk, hogy nem ezt a helyet keressük. Nyilván, meg lehetne oldani, hogy kialakítjuk az életünket itt is - de nem akarjuk. És meg is érkezett a jó döntést követő zsigeri érzés: a feszültség feloldódása. Tudod,olyan mint amikor teleszívott tüdővel egy jó darabig csak pici levegőket veszel (mert az is az is elég), de utána amikor végre kifújod az összes levegőt és megszűnik az a feszültség érzés. Na olyan. Azóta, hogy ebben megegyeztünk, látványosan javult a közérzete és idegállapota mindkettőnknek.
Konklúzió: nagyon nyűgös, képekben gazdag és még inkább tanulságos volt a lisszaboni kiruccanásunk.

Ez elég régen volt már, egész nosztalgikus visszatekinteni erre a tanulságos útra. Azóta is jó sok minden történt velünk, kezdem a legfontosabb fejleménnyel: a jelenlegi munkáltatóm, akivel fél évre szóló határozott idejű szerződést írtam alá a meghosszabbítás potenciális lehetőségével - úgy döntött, hogy nem fogja meghosszabbítani határozatlan idejű szerződésre. Ami azt jelenti, hogy szeptember 1-től nincs munkám. De ennek örülünk! 🙂Ez a munkahely nem volt egy jó munkahely, és amúgy se szívesen maradtam volna és már el is kezdtem gondolkodni időközben a váltáson. Mindeközben kiderül, hogy Kincsőnek se tudják elintézni, hogy megmaradjon a munkahelye, így ez azt jelenti, hogy szeptembertől mind a ketten munkanélküliek leszünk. Pánik hangulat helyett inkább izgalommal töltött el minket ez a hír. Mert ez azt jelenti, hogy az a tényező, ami miatt Portóban KELLETT maradnunk - az megt. Miénk a világ, mehetünk ahová csak szeretnénk. A munkát meg úgyis megoldjuk majd.

A hírlevelet se egyszerre írom, hanem szakaszosan. Mikor a korábbi sorokat írtam még tényleg teljesen bizonytalan és kérdésekkel teli volt a helyzetünk. Időközben a dolgok változtak és a mai napon, amikor a hírlevelet ki is küldöm már egészen más a helyzet. Elkezdtem jelentkezni munkalehetőségekre, de ezúttal főleg távmunkákra. Ideális esetben, ha összejön valamelyik, akkor nem vagyunk helyhez kötve, mehetünk ahová csak szeretnénk ÉS még munka is van. A lényeg, hogy a kettő egymástól független lehessen. A jelentkezések elég széles geográfiai skálán mozognak: spanyol, svéd, kaliforniai, skót, dél-afrikai és vietnámi cégekhez adtam be a jelentkezésem. Ezek közül az utolsó 3 hívott be interjúzni és egészen messzire jutottam már és a végén nekem kell majd választanom a kínálkozó lehetőségek közül. Ez azt is jelenti, hogy globális mérce szerint is értékelhető tudásom és képességeim vannak és ez büszkeséggel tölt el.
Legközelebb beszámolok róla, hogy mi lett végül a munkakeresés sorsaés mire legközelebb írok, addigra kitaláljuk mit kezdünk a helyzettel, hova és mikor költözünk majd. Egyet ígérhetek: jó lesz! 😀
Kincső terv szerint most pihenni fog egyet, abszolút meg is érdemli, az elmúlt 4 és fél évben keményen dolgozott, néha helyettem is, ugyanis volt jó pár hónap ezidő alatt, amikor én voltam munkanélküli és Ő tartotta a hátát a kapitalizmus kíméletlen igényeivel szemben. Az elmúlt egy évben, mióta felmondott a kollégája és rábízták “ideiglenesen” a munkáját - azóta is rajta maradt és lényegében két ember helyett dolgozott és el is fáradt benne rendesen. Mindez persze a közös életünk kihívásai mellett: esküvőszervezés, kiköltözés. Szóval megérdemel egy jó adat munkanélküli pihenős időszakot. Szerencsére nem kell aggódnia senkinek az anyagiak miatt, mert az én munkámból származó jövedelem biztosítja kettőnk számára is a gazdasági hátteret. Pihenés után pedig majd kitalálja mit is szeretne kezdeni a karrierje következő szakaszában. Szóval izgalmas időket élünk.

Közben voltak több alkalommal is látogatóink: járt nálunk Anna, a szüleim és Mara is harmadmagával. Izgalmas és régi-új élmény látni a várost a túrista szemével, kicsit kiszakadni a mindennapokból és élvezni a város adta lehetőségeket. Rácsodálkozni és átélni azokat a különbségeket, amik eltérnek a magyarországi léttől. Megmutatni, milyen is az életünk újabban idekint, távol otthonról és mégis otthonosan. Fura mód, segít is az identitás alakulásában, hiszen ha látogatóba jönnek hozzánk, akkor az azt jelenti, hogy mi itthon vagyunk és megmutathatjuk a helyi nevezetességeket és mesélhetünk az élet másságáról, hiszen ez számunka nyilvánvaló már. Köszönjük, hogy itt voltatok, jól éreztük magunkat nagyon a társaságotokban! 🙂

Július vége-augusztus eleje számunkra egy különleges időszaka az évnek, ilyenkor van ugyanis a házassági évfordulónk, Kincső és az én névnapom is és Kincső születésnapja. Mindez a sok nevezetes ünnepnap két héten belül. Megünnepeltük magunkat finom ételekkel, egy remekbe szabott Ludovico Einaudi koncerttel és egy utazással, mégpedig Budapestre. A Magyarországra utazás üdítő és egyben fura volt így pár hónap kint lét után. Jó volt hallani magyarul beszélő járókelőket és boltos nénit, vettünk egy rúd finom kolbászt, de mindeközben tényleg nehéz megérteni sok ember miért feszül annyit és miért nem lehet olyan mosolygósan, segítőkészen hozzáállni egymáshoz, mint ahogy ezt itt Portugáliában olyan könnyen megszoktuk már. 

Nagyszabású terveink vannak még a nyárra:jövő héten elmegyünk pár napra nyaralni országhatáron belül, utána pedig augusztus utolsó napjaira nyakunkba vesszük Európát. Igor barátomék esküvőjén van jelenésünk Kréta szigetén és az olcsó repjegyek miatt úgy megyünk, hogy Porto-Madrid-Kréta-Marseille-Porto. Szétnézünk a városokban, megnézzük magunknak a nevezetes krétai kecskéket, ugyanis itt egy külön kecske faj,a kri-kri él és a vadonban kószálnak még most is sokan közülük). Szeptember első hetében pedig ismét vendégeink lesznek! 😊

Apróságok: 

• A kukásautó errefelé este jön, sötétedés után. Külön érdekesség, hogy van a tetején egy daru is, mert az utcákon lévő kukák mélyen a földbe vannak ágyazva és kell hozzá bizony egy emelő, hogy ki tudják üríteni ezeket.
• Project avokádó: még az albérletbe költözésünk legelején elkezdtünk kísérletezni, hogy tudunk-e növényt varázsolni az avokádó magból. Szerencsére a megannyi próbálkozás nem maradt sikertelenül, több is elkezdett gyökeret hajtani a kis fogpiszkálós vízben áztatott helyén és végül kettőt is át kellett ültessünk földbe. Szépen megnőttek, a szakirodalom szerint vissza kell vágni, de mi sajnáltuk szegényt ezért csak az egyiket vágtuk vissza (amelyiknek nem volt szép a levele). Meglátjuk mi lesz a különbség a kettő között idővel.
• Sirályok: intelligens és pofátlan népség. Rosszabbak, mint a galambok. Széttúrják a kukát, ha lehetőségét látnak rá, hogy ételmaradék legyen benne és több méteres körzetben szétszórják a kuka tartalmát. Gyakran és nagyot ürítenek, képesek fehérbe borítani egy-egy autót vagy akár ház oldalát is. A legrosszabb pedig a hangjuk: vinnyog, röhög, nyávog, sikítozik. Kimondottan idegesítő hangja van a legtöbbnek. Nem lett a kedvenc állatunk. (Én bírom őket- Kincső, az egyiknek a múltkor segítettem egy nejlonzacskót kinyitni, ami tele volt tésztával, mert ezen ügyködött, csak hát csőrrel olyan mintha egy kézzel szerencsétlenkedne az ember és érezte hogy segítek neki, mert megvárta és utána el is kezdett falatozni.)
• Évfordulós ajándéknak megkaptam az Ezerarcú hős c. könyvet, amit Kincső több mint két éve próbál beszerezni. Viszonylag régen adták ki magyarul utoljára, nem maradt belőle a boltokban, antikváriumokban és “lehetetlen” beszerezni egy kötetet belőle egy könyvforgalmazó szerint. Szerencsére állhatatos és türelmes hozzáállással mégiscsak lehetséges volt és Kincső kifejezetten szereti az ilyen kihívásokat! A könyvet, amúgy igen-igen tudom ajánlani bárkinek, aki érdeklődik a mitológia, a történetmesélés, a pszichológia, a filozófia, ugyanis ezeket köti össze ez a fantasztikus írás. Sokat tudnék még áradozni erről a könyvről, helyette inkább csak annyit mondok: ajánlom. És ha elolvastad már Te is, akkor bátorítalak rá, hogy beszélgessünk róla.
• Egyik nap volt, hogy bementünk a helyi zöldségeshez, megpakoltuk a kosarat szép, friss zöldséggel gyümölccsel, megyünk a pénztárhoz, a kasszás néni a kosár kipakolása előtt ránk néz és ennyit mondta: “várjatok, ez egy jó szám, ezt meg kell hallgatni” (portugálul persze). A rádió hangerejét feltekerte és meg kellett hallgatnunk ezt a helyi slágert: Como tu. Frankón addig nem kezdte el kipakolni a kosarunkat, hanem énekelgetve táncikálva megvártuk az első refrén végét és csak utána folytatta a megkezdett pakolást. 
• Ezen az éghajlaton minden szőr gyorsabban nő. Gyakrabban kell vágni a hajamat és borotválkoznom is. Kincső haja is látványosan hosszabb és a növekedés üteme tettenérhetően gyorsabb, mint korábban. A körmünk is erősebb. Nem tudom pontosan mi áll a jelenség hátterében. Lehetséges, hogy inkább az étrendben kéne keresni a választ, mint a környezeti tényezőkben, de Kincső a mexikói tapasztalataira alappozva azt mondja, hogy a meleg éghajlat és a párás levegő okozza, olyanok vagyunk mint a növények. :D De így már jobban lehet érteni hogyan lehetséges ilyen méretű és erősségű hajkoronákat növeszteni játszi könnyedséggel errefelé. 
• Általában van WC az élelmiszerboltban. Sokszor vettük már hasznát ennek a városnézős napokon. A nagyobb méretű boltokban pedig jellemzően van étterem rész is, melegétel pulttal, kávézóval. Volt már, hogy mi is csak ebédelni mentünk be egy boltba.
• Kimozdultunk több alkalommal is a városból és meglátogattuk a környékbeli nevezetesebb településeket: Aveiro délre, amit csak úgy becéznek, hogy Portugália Velencéje a csatornahálózata miatt. Braga, az ország harmadik legnagyobb városa és Portugália vallási központja. Ez a város gyönyörű ide kétszer is ellátogattunk és mindkét alkalommal megtekintettük a Bom Jesus- Jó Jézus templomot annyira különleges hangulatú.

Mára ennyi fért bele, kívánunk további kellemes időtöltést a nyár hátralévő részére és vigyázz magadra!
PusziPacsiÖlelés
Kukárék

Ja igen, és persze az elmaradhatatlan fotóalbum az aktualitásokkal:
https://photos.app.goo.gl/yVAgqnteBnUvjpnt6