Szeervusz kedves Olvasó!

Üdvözöllek a Kukárék Portugáliában hírlevél olvasói között, ez itt második bejelentkezésünk!

Remélem sikerült felcsigáznunk a múlt heti bejelentkezéssel és alig várod már a folytatást, hogy olvashasd: mi minden történik velünk mostanában Portugáliában.
Ha újonnan csatlakoztál, akkor külön szia, üdv az olvasók közt 
  

Most kedden volt három hete, hogy megérkeztünk de sokkal inkább három hónapnak tűnik. Jó sok víz folyt le azóta a Dunán - vagy éppen a Douro-n (a folyó neve, ami kettészeli Porto-t), folytatjuk onnan ahol legutóbb abbahagytuk: a megérkezés és az első szállás elfoglalásától.
10 napra foglaltunk szállást, ebből az első 4 napot töltöttük ezen a szálláson. Egy aranyos kis zugocska, kellemesen felszerelve és berendezve. Amire nekünk kellett arra pont elég volt. Kellemes apró meglepetés volt, hogy a szállásadó az asztalra készítve hagyott nekünk két poharat és egy koccintásnyira elegendő portói bort. Jóleső figyelmesség egy fárasztó nap végén. Elszaladtunk a boltba, hogy legyen mit vacsoráznunk és utána bezuhatnunk az ágyba. Az első este az új otthonunkban kellemesen és hűvösen telt. Ugyanis itt is tél volt akkor még javában, ami nem messze nem olyan hideg mint Mo.n (10 fok napközben pl), ellenben a házaknak nincs rendes szigetelése. Vagy egyáltalán bármilyen. Szóval amilyen idő van kint (kis túlzással) ugyanaz van bent is. Így viszont már egészen más a hőérzet és nem mondható kellemesnek. De feltűnően jól esett az érzés, hogy hetek után először vééégre már nem kell pakolni, vagy azon gondolkodni, hogy mit és milyen sorrendben fogunk pakolni másnap. Megérkeztünk :)

A külföldi utazások során az embernek leginkább az szokott feltűnni, ami másként van mint otthon. Értékítélet nélkül, pusztán rácsodálkozni, hogy mi a megszokott egy másik kultúrában. A külföldre költözés ennek a felnagyított változata, minden sokkal jobban hatással van az emberre, tehát a különbözőségeket is hamarabb és jobban észre lehet venni.

Az első este kellett rácsodálkoznunk (és utána még megannyiszor), hogy a dupla ágyra szánt ágynemű itt ugyanakkora, mint maga az ágy. Tehát nem kétszer egyszemélyes, hanem kétszemélyes. Az összes többi későbbi szállásunkon is ugyanígy. Na mármost egy igazi kihívás volt nekünk, és okozott pár vicces pillanatot. Érdekes volt kipróbálni, de megegyeztünk, hogy a saját lakásunkba mégiscsak maradjunk a jól megszokottnál.
Az első teljes, Portóban töltött napra városnézést és akklimatizációt terveztünk, s emiatt Kincső is kivett még egy nap szabit.
Elmentünk sétálni egyet, felfedezni a környéket; találkozni a várossal, ahol élni fogunk az elkövetkezendő időben. Kezdésként megkerestük a környék legjobb kávézóját Google ajánlás alapján és beültünk meginni egy finom meleg italt. Nem túl nehéz kávézót találni Portugáliában, minden második sarkon van egy pékség/kávézó/snack Bar/étterem, ahol kiélheti az ember a koffein utáni vágyát. Itt kicsit más a rendezési elve ezeknek a vendéglátó ipari egységeknek, nehezen választható szét a kávézó és a pékség, gyűjtő néven csak úgy emlegetik őket, hogy pastelaria, ami pékséget jelent (vagy inkább szó szerint tésztázót), de ezek azok a helyek, ahol a reggeli/délutáni/esti kávét is meg lehet inni. Szót kell most ejtenünk a portugál kávéról: Mo.n is nehéz volt olyan kávét találni ami mindkettő igényeinknek megfelel, mert Domi nem szereti ha fanyar ízű a kávé, Kincső pedig ha intenzív kávé íze van. Itt pedig kb csak olyan kávét lehet kapni, ami egyikünknek se tetszik igazán :D Borzasztóan erős, fanyar és keserű egyszerre. Tejet alig-alig tesznek bele és ha mégis, akkor az közel biztosan nem alternatív tej. A belvárosban lehet 1-2 helyen kapni alt.tejet (szóját, mandulát, zabot), de a külső kerületekben már egyáltalán nem. Cserébe viszont kimondottan sokat isznak belőle! Napi 4-5 az simán lecsúszik, ahogy látom a kollégákon, meg a pékségben lebzselő tömegeken.

Kávézás után megcsodálhattunk első alkalommal a város panorámáját, és elindultunk bóklászni a belvárosban. Van egy híres könyvesbolt, ami nem kevesebbet állít magáról, mint hogy a világ legszebb könyvesboltja. Illetve állítólag J.K.Rowling is inspirálódott itt és a Roxfort misztikus lépcsőinek van köze ezekhez a különleges lépcsőknek. Mi mást tehetnénk, mint megnézni a saját szemünkkel is - miután kivártuk a sorunkat a bejárat előtt kígyózó sorban. Bőségesen díszített kazettás mennyezet, fafaragások mindenhol, díszes üvegmennyezet és hát persze a már említett lépcső. Hangalatos kis hely, s ha az ember fia-lánya bírja a tömeget, akkor érdemes betérni ide egyszer, ha majd erre jársz. ;)
Ebédeltünk egyet, hamvazószerda révén indul a böjt, de közösen megegyeztünk benne, hogy egy nappal halasztjuk és még alkalmunk nyílt megkóstolni Porto egyik helyi nevezetes ételét: a pacalt. Bizony, itt is ugyanúgy megeszik a marha gyomrot, bár másféleképp' készítik el. Babbal, csülökkel egybefőzve, távolról sem olyan fűszeresen és rizzsel tálalva. Dominak jobban csúszik az ilyesmi, Kincső inkább kiélvezte az óceán közelségét és lazac steak-et kóstolt salátával. Mondanunk se kell, de mégis említésre méltó mert elsőre szokatlan volt: friss halból.
Hihetetlen mennyiségű halat és tengeri herkentyűket lehet találni a boltokban, és mivel ez az egyik ha nem a leginkább kedvenc étele mindkettőnknek, így kitaláltuk hogy halas/rákos/kagylós/polipos diétát tartunk a böjt alkalmából. 6 hétig hús helyett halakat eszünk. Ezt támogatja a helyzet, hogy Domi munkahelyén a menzán 3 féle menü közül lehet válogatni: húsos, vega vagy halas ételt adnak.

Ebéd után elindultunk, hogy megnézzük az Atlanti óceánt. Fél óra buszútnyira van a városközponttól, odafelé úton láttunk megannyi szépséges, csempe borítású templomot, irgalmatlanul sok pastelaria-t és pálmafákat. Nagyon tanulságos találkozni az óceánnal, ha nem volt még szerencséd hozzá, szívesen elmeséljük a saját meglátásainkat. Elementáris erővel csapódik a hatalmas víztömeg az útjában álló szikláknak és hullámtörőknek. Eszedbe juttatja, hogy milyen apró, törékeny kis porszemek vagyunk a természet szemében és alázatra nevel. Tisztelni kell az óceánt és nem feltétlenül az az első gondolat, hogy “húúú de szeretnék belemenni és megmerülni benne”-mármint Dominál, mert Kincsőnél inkkább az ezt el tudnám egész nap nézni, szívesen megtapasztalnám milyen érzés, ha benne vagy, csak ne lenne ilyen hideg. :D Egészen más élmény, mint pl az Adriai-tenger a maga nyugodtságával és általában kellemes hőmérseklétével. Kíváncsian várjuk nyáron mennyire változik meg ez a képünk róla, mikor már lesz olyan meleg, hogy egyáltalán bele lehessen menni - értsd 20 fok. Nyáron se lesz ennél melegebb, szörfözni itt mindig mindenki neoprene cáparuhában szokott. De a vadsága ellenére hipnotikus hatása is van, meghökkentően meg tudja nyugtatni az ember idegeit, ha csak leül a parton és bután bámul bele a végtelen horizontba. Szóval leültünk egy kicsit és átengedtünk magunkat az élménynek. A naplemente aznap sajnos nem látszódott, túlságosan párás/felhős volt az idő hozzá.
Hazafelé vettük az irányt és a következő időszakban mindennapossá vált rák vacsorával zártuk a napot.
Az első nap fantasztikus élményeit követően egy nem teljesen felhőtlen időszak vette kezdetét: az elkövetkező két hétben egyetlen dologra koncentráltunk, mégpedig a lakáskeresésre. Sokkal nehezebb, szinte már elkeserítő a helyzet a portói albérletpiacon, mint az elsőre egyáltalán elképzelni tudtuk. Pluszban mellé egy kis hadakozás a bürokráciával a megfelelő papírok beszerzése ürügyén. 

Innen folytatjuk, a következő hírlevél a megpróbáltatásokról fog szólni.

Pár apró érdekesség:

Időjárás: hirtelen változékony tud ám lenni ez az óceáni éghajlat. Ragyogó napsütés és egy órán belül pedig akkora zápor, amit még életünkben nem láttunk. Kicsavarja a kezedből az esernyőt - de amúgy is felesleges, mert alulról-oldalról mindenhonnan jön a víz. Nem feltétlenül esőcseppek ezek, hanem ködszerű, sűrű pára. Mo.n szoktuk mondani, hogy szitál az eső. Na kb ugyanaz csak sokkal erősebb kivitelben és néha orkán erejű széllel karöltve. Egy órával később pedig ismét süt a nap, felszárad a beton is, senki meg nem mondaná, hogy egy órája eső volt egyáltalán.
A másik izgalmas dolog, amivel szembesülnünk kellett, hogy milyen könnyen le lehet égni. Februárban. Borús időben. Bizony, felhős időben is simán sikerült megpirulni Dominak, szóval kíváncsian várjuk a nyarat.

Házsámok: kívülről teljesen logikátlannak tűnő káosz. Az egymás mellett lévő házak száma között néha több tucatnyi eltérés van - számozás ügyileg. Valószínűleg az az elv mögötte, hogy egy lakás - egy házszám, így pl ha egy épületben 10 db lakás van, akkor a legelső számát kapja az épület és a következő épület pedig 10-zel nagyobb számot. Ez akkor borul meg, amikor kertesházak sorában is látni össze-vissza ugráló házszámokat, ami néha csökken is. Bizony. Helyiektől kérdeztem, mesélték, hogy valóban kaotikus, és az még jobban bonyolítja a helyzetet, ha egy házat lebontanak, akkor az új ház az megkapja a régiét részben, de ha pl több lakás van benne mint a korábbiéban, akkor az utca végére csapják. Vagy megkülönböztető jelzőket használnak, hogy hanyadik emelet (eddig oké) és elhelyezkedés. Nem számok vannak az emeleten belül, hanem pl folyosón balra és elől (tehát a ház frontoldalán). Aztán, hogy kinek mi a balra és az elől, (hiszen ezek relatív meghatározások) - az már mindegy.
Mindebből kifolyólag egy-egy lakást megtalálni ha nem vagy helyi, olykor lehetetlen. Google maps nem ismeri ezeket és sokszor volt már velünk, hogy a térkép egész máshová mutatott, mint a valóság.

A portugál kedvesség: mindenki, mindenhol zavarbaejtően segítőkész. Legyen szó akár útba igazításról, cipekedésről, víz kunyerálásról (spoiler alert), ügyintézésről: az emberileg elképzelhető legmagasabb fokú önzetlen segítséget tapasztaljuk úton-útfélen. Példaként a legutóbb elkezdett és abbamaradt történet: egyik szállásról a másikra való átköltözésünk során az előbb említett okokból kifolyólag Google se tudta, hogy pontosan hova is kéne menjünk. Bőrönddel, táskákkal, zacskókkal küszködtünk a meredek és macskaköves utakon. A macskakő és bőrönd nem éppen jóbarátok, ezért Domi előrement felderíteni a terepet, hogy ne cipekedjünk feleslegesen. A felderítő hadjárat alatt Kincső hősiesen őrizte a csomagjainkat. Térkép alapján már meg kellett volna érkezni, de egyszerűen nem az a hely volt, ami a képeket látszódott. Szállásadónk éppen nem volt elérhető, így lassan felütötte fejét a pánik. Ahol a szükség, ott a segítség: egy helyi bácsi, aki látta Domit elszáguldozni az utcán harmadjára, telefonnal a kezében és láthatóan értetlenkedve, kijött a kapu elé segíteni. A nyelvi korlátok miatt kézzel-lábbal activity-zve próblták megérteni egymást, sikertelenül. Végül a bácsi karon fogta Domit és elvitte magával megmutatni, hogy hol is van pontosan a cím. 3 és fél utcasarokkal arébb (ami egyben kb 20 méter szintkülönbséget is jelent), de végül meglett a szállás. Gyors kulcsátvétel után Domi visszaszaladt Kincsőért és már együtt hoztuk fel a nehéz bőröndöt a frissiben megtalált szállásra. A bácsi segítsége nélkül lehet egy pár óráig is eltartott volna ez a keresés.

Ellenőrzés a tömegközlekedési eszközökön: az ellenőrök a megállóban várnak, felszállnak a buszra és lecsippantanak mindenkit a kis kézi számítógéppel. De! A busz addig nem indul tovább, míg végig nem érnek az összes utason (az éppen leszállni készülőkön is), és ha találnak érvénytelenül utazó embert a járaton, akkor leszáll velük együtt és a megállóban intézik a továbbiakat. Így közel lehetetlen bliccelni, nem is szokták reckírozni a helyiek - érthető módon.

Csempe mindenhol: ezen a napos és nedves éghajlaton kézenfekvő megoldás a házakat kívülről csempével borítani, a vakolat ugyanis lemálik, megpenészedik, hamar csúnya lesz. A csempe viszont ellenálló és akár le is lehet mosni könnyedén. Alternatíva még a márványlappal, vagy más hasonló, otthon főleg járólapként használt elemekkel borítani. A ház burkoláson kívül pedig iszonyat sokféleképpen felhasználják itt ezt az anyagot. Sok szép csempét láttunk, fotóztunk, megosztok majd Veled is párat a képesalbumban.

Képeket pedig itt találsz:

https://photos.app.goo.gl/oZtABx57fsh5XMkB6