Kukárék Portugáliában - az első hírlevél
Szia, kedves Olvasó!
Üdvözöllek a Kukárék Portugáliában hírlevél olvasói között!
tt az első hírlevél, egy kicsit retrospektív hangulattal, ugyanis kezdésként arról mesélünk: miért költöztünk el az országból és miért éppen Portugáliába; az előkészületekről és összepakolásról, illetve a megérkezés utáni első két hétről és megpróbáltatásiról az új otthonunkban.
Köszönjük, hogy érdeklődsz a sorsunk iránt és olvasol minket! <3
De mielőtt elmerülnénk a szótengerben, engedj meg nekem pár szót magáról a hírlevélről.
Keretezés:
Egyértelmű, rendszerezett gyakoriságot nem tudunk megígérni. Pár hetente bejelentkezünk, amikor épp' van miről mesélni és amikor tudunk időt szakítani az összegzésre. Valljuk be, az óceánparton sétálgatás túlságosan is csábító alternatíva :D De aggódni nincs miért, jövünk és mesélünk, legyen az bármikor is!
A hírlevél hangvétele bizalmaskodó, néhol akár intim is lehet, lendületes és humoros stílusban. Vagy legalábbis próbálkozunk vele, hogy néha viccesek is legyünk :D aztán, hogy sikerült-e azt majd megmondod Te :)
Bő lére eresztve, kifejtősen, néha elkalandozva. Úgy mintha leülnénk beszélgetni egy kávé mellett és megkérdeznéd, hogy "Na miújság?".
A leveleket mindig Neked címzem, első szám második személyben, de tudj róla kérlek, hogy sokan mások is ugyanezt a levelet olvassák, ugyanezzel a megszólítással - nézd el nekünk kérlek, hogy nem tudunk mindenkinek személyre szólóan külön levelet írni.
A megfogalmazás viszont mindig az lesz, hogy mi, ugyanis elválaszthatatlanul együtt csinálunk mindig mindent, vagy ha mégsem akkor később úgyis megbeszéljük :) Néha persze azért szükség van arra is, hogy valamelyikőnk a saját szemszögéből mesélje el a történteket - de ezt úgyis látni fogod magad is.
Válaszokat a levélre szívesen fogadunk, sőt, bátorítunk, hogy ez ne csak egy tájékoztató jellegű hírfolyam legyen, hanem egy párbeszéd. Szóval bátran kérdezz, ha valamiről szeretnél többet megtudni, vagy nem tudtuk kellően érthetően elmesélni elsőre.
Ha pedig meguntad a történeteinket, írd meg kérlek válaszban, hogy szeretnél leiratkozni a hírlevélről.
Miért éppen Portugália?
Hasznosnak tartom mesélni kicsit az előzményekről, hogy egyáltalán mit keresünk mi itt. Pár éve már, hogy először felmerül a gondolat bennünk és lassan, de biztosan érlelődött bennünk, hogy egyszer majd vesszük a nagykabátot és világgá megyünk.
A dolog kétoldalú: az egyik, hogy a külföldre költözés egy olyan kaland, élettapasztalat, amit nem akartunk kihagyni. Más kultúrával testközelségből megismerkedni, de nem csak egy pár napos/hetes utazás során, hanem valójában: a helyiekkel kialakítani kapcsolatot, megtanulni a helyi fogások nevét és elkészítési módját, megérteni az embereket mi motiválja itt a mindennapokban és rácsodálkozni, hogy mennyi mindent lehet máshogy is csinálni. Szóval az egyik alapvető motiváció az a kíváncsiság.
A másik pedig, hogy Mo.n egy ideje már nem annyira jó értelmiségi, liberális fiatalnak lenni. Kevéssé éreztük magunkat megbecsülve és elfogadva. A jövőbeli kilátások limitáltak és túlságosan bizonytalanok. Szerintem úgyis tudod miről beszélünk és nem akarjuk, hogy ez egy kesergős és magyarázkodós email legyen arról, miért hagyja el egy magunkfajta fiatal házaspár az országot. S mivel diplomás, egészséges, adózásra hajlamos fiatalokat versenyképes tudással a világ közel bármelyik pontján szívesen fogadnak, ezért úgy döntöttünk végül, hogy nem Mo. lesz az az ország, ahol a házas éveinket elkezdjük és alkalomadtán családot alapítunk. Szeretnénk mi magunk is jól érezni magunkat, élvezni az életet és egy jobb élet lehetőségét biztosítani a következő generációnak is.
Konkrétumok szintjén pedig az történt (és például most muszáj ideiglenesen mégis csak első szám első személyben írnom: Domi), hogy tavaly ősszel elkezdtem beszélgetni egy HR-essel LinkedIn-en, teljesen más indíttatással, szimpla kíváncsiságból. Érdeklődtem hogyan intézik náluk a tartalom gyártással kapcsolatos munkaszervezést, és végül pár körös levélváltás után meghívott egy interjúra, amit másik követett, míg végül ajánlatot kaptam tőlük.
Érdekesség, hogy a cég, ahol dolgoztam februárig egy animációs stúdió (Digic Pictures) akit megvásárolt egy amerikai videojáték kiadással foglalkozó cég (Saber Interactive). És az a stúdió, ahol most dolgozok a Saber Porto-i stúdiója. Tehát mondhatni, hogy az anyacéghez kerültem be végül.
Kincsőnek pedig pár hónapos huzavona után, de végül sikerült elintézni, hogy dolgozhasson távolról a jelenlegi munkáltatójánál, a BP-nél.
Van még sok apróság, ami miatt Portugáliába költöztünk, pár példa ezek közül:
- Szeretnénk megtanulni szörfözni - kis hazánk erre kevésbé alkalmas tájegység ügyileg, viszont ha erre vágysz, akkor vagy marad az a megoldás, hogy a világ összes szabadnapját szörf táborokban töltöd, vagy közelebb költözöl a tengerhez/óceánhoz és így több lehetőség adódik rá - akár egy átlagos hétvégi elfoglaltság lesz belőle.
- Ha ismersz már minket korábbról, akkor tudod mekkora zabások vagyunk :D ha nem még, akkor most szólok előre, hogy sokat fogunk mesélni ételekről, mert elég komoly részét teszi ki az életünknek. Na már most Portugália az az ország, ami vezeti a toplistát Európában az egy főre eső halfogyasztást illetően. Jogosan - tegyük hozzá. Rogyásig tele vannak a boltok mindenféle halakkal és tengeri kütyükkel. Itt sok van belőle, mindenki ezt eszi (emiatt olcsó) és finom - otthon keveset esszük, akkor is inkább édesvízi fajtákat, amiket kevésbé szeretünk.
- Portugália az az ország, ahol legtöbbször voltunk közös utazásaink során. Lisszabonban több alkalommal is és megállapítottuk, hogy ez egy olyan kellemes hangulatú város, ahová szívesen költöznénk majd egyszer. 3 éve nyáron volt a legendás kalandozásunk Madeira szigetén és Portóban is jártunk már.
Nagy levegő, poharat újratölt, és következzen ami miatt eredetileg jelentkeztél a hírlevélre :)
Aktualitások, avagy mi történt velünk az elmúlt két hétben? - első rész
Febr. 21 kedden érkeztünk a városba, nagy reményekkel és 10 napra előre foglalt ideiglenes szállással. Az első munkanapig az új munkahelyen van egy teljes hét, ami ideális az akklimatizációra és a lakáskeresésre. A reptérről a városba metróval lehet a legegyszerűbben eljutni és sikerült az első utunkon véletlenül bliccelni (mint kiderült a jegyet érvényesíteni nem úgy kell mint nálunk, hogy a buszon, hanem előtte a peronon). Átszálláskor ezt pótoltuk és letörölgettük az izzadságcseppeket.
Az első és a második szállásunk Porto helyett a folyópart túloldalán lévő Villa Nova de Gaia nevű településen volt, ami mint kiderült nem olyan mint Buda és Pest, hanem két külön város egészen különböző hangulattal, városlakókkal és tájegységekkel. Ma, talán leginkább Portó alvóvárosának lehetne nevezni. Úgy írnám le a különbséget, hogy a Portóhoz és a folyóhoz közeli részei a tizenegyedik kerület lakóövezetéhez kapcsolódik, néhány irodával, a távolabb eső részek, pedig kimondottan falusiasak.
Itt most nekem kell első szám első személyben írnom (Kincső), néhányan tudjátok, hogy gyerekkorom egy részét egy Kecskeméttől, 15 km-re fekvő kis faluban töltöttem, ami hivatalosan Kecskemét része, de valójában teljesen más hangulata volt és nem mondanám, hogy kifejezetten szerettem a váltást, mikor “kiköltöztünk” oda. Nahát itt is nagyon hasonlóképp éreztem magam, ráadásul mivel itt mindkét rész hegyes a falusias részen autóval és gyalog gurulós bőrönddel is szinte járhatatlan meredékségű utak voltak, tényleg az Uber driverünk is visszafelé néhány kanyart alig tudott beszedni, de persze mi elsőre tömegközlekedéssel és gyalog mentünk, mert kemények vagyunk. 
Szóval épp kultúrsokkot kaptam, hogy eljöttünk a világ végére és egy kis faluban kell lennünk, amikor vártam Domit, hogy keresse meg a szállást, mert természetesen nem ott volt ahová a GPS jelezte és aztán ketten felemelve kellett vinnünk a bőröndöt.
A történések folytatásáról és arról, hogy milyen kedvesek és segítőkészek a portugálok: majd a következő részben írunk. Itt csak annyit jegyeznék meg, ha egy bácsika nem látja Domit téblábolni és magától felajánlani a segítséget és elvezetni a szálláshoz, akkor órákkal tovább tartott volna elfoglalni a szállást.
