Itt a tavasz, Olvasó!

És a tavasszal együtt itt a negyedik hírlevelünk is.

A mai napon folytatjuk kicsit a helyzetjelentést, hol is tartunk jelenleg, mi minden történt velünk az elmúlt hetekben, majd megosztunk Veled sok apró izgalmas/furcsa/kellemes dolgot, amit tapasztalunk itt, Portugáliában. Ja, és elnézést a legutóbbi hírlevélben elkövetett hibáért a megnevezést illetően. Remélem ezúttal sikerült jól elküldeni a levelet.

Jelentem: révbe értünk. Megvan az albérlet, van benne minden szükséges alapvető szolgáltatás mint víz, áram, internet. Az összes kötelezően szükséges portugál dokumentumot megszereztem, a magyar dokumentumokat pedig leadtam. Most már nem csak a gyakorlatban, hanem hivatalosan, a nyilvántartás szerint is külföldön élő magyar vagyok-Domi. Albérletkeresés pipa, papírmunka pipa, egyetlen apróság nincs még teljesen lezárva, az pedig a lakásunk bebútorozása. Folyamatban van az is, újabban a hobbim a bútorszerelés és elég szép óraszámot tudunk felmutatni belőle heti szinten. Ennek következtében az albérlet egyre kevésbé hasonlít raktárra és mindinkább egy lakásra. Kész vagyunk az első körös lakberendezéssel és megállapodtunk, hogy mielőtt még teljesen kiégünk benne a következő hónapban nem fogunk ezzel foglalkozni és újabb használati tárgyakat beszerezni. Üdítő változatosság lesz!

Közben megy a munka mindkettőnknél, lehetne jobb is (nyilván, mindig), de nem vészes. Végre el tudtunk kezdeni kialakítani egy heti rendet, és így ismét a mindennapjaink része a rendszeres testmozgás. Nagy újdonság még, hogy pár napja Kincsőnek vettünk egy biciklit. Két hónap kihagyás után, de végre ismét tudunk együtt tekerni a város utcáin :) Sokkal könnyebb így közlekedni a városban, meg persze a gyakori hegymenet segíti a strandszezonra való felkészülést is! ;)
Van még egy dolog, ami fontos apróság. Amikor eldöntöttük, hogy kiköltözünk úgy indultunk neki, hogy mivel Domi munkaszerződése fél év határozott időre szól, Kincsőnek is ugyanúgy fél évig van lehetősége távmunkában dolgozni, így 6 hónap az amit biztosra mondhatunk, hogy maradunk. Utána majd eldöntjük, hogyan tovább. Mostanra biztosan kijelenthetjük: maradunk! Jó nekünk itt. :) Munkahelytől függetlenül is, de szeretnénk itt tölteni még időt, biztosan többet mint a maradék 4 hónap. Valahol mind a ketten tudtuk ezt már, és valljuk be: azért ez várható volt... De mostanra lett ebből bizonyosság. 

FIGYELEM! A következő sorok a nyugalom megzavarására kimondottan alkalmas tényeket tartalmaznak.
Sok lesz benne a pozitív, irigylésre méltó gondolat, ennek tudatában olvass kérlek tovább! 

Időjárás: Végérvényesen beköszöntött a tavasz, előkerült a dobozok mélyéről a rövidnadrág, a szoknya és a szandál - mert itt Portugáliában bizony már elég jó idő van ehhez. 20 fok környékén mozog jellemzően a hőmérő, de szebb napokon akár 24 fok is lehet. Dukál hozzá verőfényes napsütés, aminek hatására inkább 28-nak érződik olykor. Reggelente még 15-18 fok között mozog, ami azért nem kimondottan kellemes, pláne biciklizés közben, de déltől egészen naplementéig már általában csudajó idő van. Áprilisban.
Kíváncsian várjuk milyen lesz majd itt a nyári szezon!

Tüsszentés: itt nem szokás tüsszentés után egészséget kívánni. Az első pár alkalommal amikor feltűnt egyszerűen csak figyelmetlenséget vagy akár bunkóságot lehetett feltételezni. Idővel aztán kiderült, hogy itt senki senkinek nem mondja "Egészségedre!", még egy hatalmas ordítós tüsszentés után se. Apróság, de amúgy könnyen hozzá lehet szokni, hogy ne várja az ember a választ egy tüszi után és ne vágja rá kapásból, hogy Egi! ha valaki éppen tüsszent mellette.  

Igényesség: egészen elképesztő, hogy mennyire oda tudnak figyelni az apró részletekre, milyen igényességgel találkozunk nem várt helyeken. Nehéz megfogalmazni, hogy konkrétan miben is mutatkozik ez meg: egy boltnak a berendezése, wc-k a plázában, a templomban a virágok színe illeszkedik az oltáron domináló színhez. Jópár dolog, amivel kapcsolatban sokszorta figyelmesebbek honfitársainknál.

Bicikliutak: a városban nem igazán van kultúrája a bringázásnak. Legfeljebb a folyóparton látni gyakran biciklistákat, ami érthető, mert ott nincs szintkülönbség! :D. Bárhol másol a bringás nem kívánatos eleme a közlekedésnek.. Veszélyes szituk néha abból alakulnak ki, hogy az autósok egyáltalán nem számítanak arra, hogy ott bárki is közlekedhet biciklivel. Nincs mese, oda kell figyeljünk még jobban. Bringa utak is elég ritkán vannak, de a legmeredekebb mégis az (meglepően gyakran találkozunk azzal a jelenséggel), hogy a bringaútnak egyszer csak vége. Nincs tovább. Oldd meg, hogyan közlekedsz a továbbiakban. A fotók között találsz példát rá. 

Gyalogos lámpák: ehhez kapcsolódik, hogy itt máshogy működnek a gyalogos lámpák. Ha van egy kereszteződés lámpákkal, akkor Mo.-n az autós forgalommal megegyező irányban vált zöldre mindkét lámpa: a gyalogos lámpa is és az autós lámpa is. Portugáliában viszont ez időben elkülönül. Van egy olyan idősáv, amikor az összes autós lámpa piros és az összes gyalogos lámpa zöld. Példának okáért, ha úgy szeretnél átmenni egy kereszteződésen, hogy kétszer is keresztül mész az úttesten (mint egy négyzetnek az átlója), olyankor praktikus. De ha csak szeretnél továbbhaladni az út mellett azonos irányba, akkor várnod kell. Nem jobb, nem rosszabb - más logika szerint működik. Ja és még valami: nincs sárga jelzés az autós lámpán, amikor vált. Rögtön zöld lesz és indulhatsz.

A helyiek: Nemrégiben írtunk pár szót arról, mennyire segítőkészek. Most pedig írunk kicsit arról, hogyan is néznek ki. Ami legelőször feltűnt, még anno Madeira-n, hogy mennyire alacsonyak. Volt egy utazási napló szerű könyv, amit még annak idején olvastunk és a neve az volt: Országok, ahol mindig beverem a fejem (Demeter Hunor). Eszünkbe jut sokszor, mert mi is gyakran így járunk. Buszon, étteremben minduntalan akadnak plafonról lógó tárgyak, amibe igazán könnyen bele lehet akadni, nekünk legalábbis. A WC-k néha megmosolyogtatóan alacsonyak, kisebb mint egy gyerek méret a mi mércénk szerint. A képen látható, hogy nem ér fel a WC teteje az első sor burkolólap tetejéig, tehát alacsonyabban van mint a lábszár magasságunk. :D Nem ritkán előfordult, hogy egy étteremben ülve ha kihúzzuk magunkat, akkor egymagasak vagyunk a felszolgáló személyzettel.
Azontúl, hogy alacsonyak, arcvonásaikban egészen hasonlítanak a magyarokra - vagy mi rájuk. Egy utcán szembejövő járókelő néha zavarba ejtően tud hasonlítani egy-egy otthoni ismerősünkre. Nem az a tipikus mediterrán vonásaik vannak, mint Olaszországban vagy Spanyolországban látható.
Amiben viszont egyáltalán nem hasonlítanak ránk: a színeik. Szőkét errefelé látni igazából nem lehet, vagy ha mégis látunk valakit az utcán, akkor őróla általában hamar kiderül (a beszélt nyelvből), hogy bevándorló. Ugyanez a vörösekkel. Kék és zöld szemszínű ember is kevés él errefelé. Fekete, sötétbarna, barna minden árnyalata mind haj-, mind szemszín ügyileg. Ami azért is érdekes, mert a bőrszínük viszont nem olyan kreol, még a miénknél világosabb bőrszín és a szeplős emberek látványa sem ritka jelenség. Viszont szinte mindenkinek göndör, hullámos vagy csigás haja van. 

Cigaretta: rengetegen dohányoznak. Utcán, buszmegállóban, étteremben, bárhol. Egyik este pont azt fejtegettük mennyire bosszantó volt régen, amikor egy szórakozóhelyről hazatérve masszív füstszagú a ruhád, a hajad és mennyire jó döntés volt az a törvénymódosítás és kitiltották a legtöbb helyről a cigizést. Vagyis kijelölt dohányzóhelyre terelték őket. Na ez most igazán hiányzik. Képzeld el a szitut, amikor az eső ellen behúzódsz a buszmegállóba - sokan másokkal együtt. A rendelkezésre álló másfél négyzetméternyi helyre összesűrűsödött 10 ember közül szinte biztosan lesz olyan, aki rá fog gyújtani.  Az elkövetkező percekben választhatsz az elázás és a füstszag között. Éttermekben is sajnos előfordult már, hogy a mellettünk lévő asztalnál rágyújtott a vendég. Mindez teljesen rendben van errefelé, senki nem szól egy szót se ellene, de nekünk nagyon zavaró. 

Egyedül étteremben: minduntalan feltűnik nekünk egy apróság, ha étterembe megyünk. Itt teljesen rendben van, ha valaki egyedül ül be étterembe. Nincsenek olyan emlékeink, hogy otthon ennek ekkora kultúrája lenne. Ha beülsz valahova, akkor azt jellemzően társasággal teszed: családdal, barátokkal, kollégákkal. 

Beltéri játszóterek: a legtöbb plázában van játszótér. Bent az épületben. Izgalmas bukét ad a vásárláshoz a gyerekzsivaj. 

Állatok: gyakran találkozni szabadon kóborló állatokkal a parkokban. Kakasok csirkékkel, pávák, nyulak, papagájok. Egyszerűen nem lehet megszokni és még mind a mai napig mosolyogva lepődünk meg egy-egy állatka láttán.
Meséltünk már Zsanyiról? Nem csak a parkokban vannak ám állatok, hanem a háztartások táján is. A szembe szomszédunk kertjében él egy kakas, elneveztük Zsanyinak (azért nem S-sel, mert a portugál nyelvben keveset használják az s betűt és kb mindent inkább zs-vel mondanak). Zsanyi egy különleges kakas, mert igencsak túlbuzgó, mondhatni stréber. Ébren töltött ideje során 2, de maximum 3 percenként kukorékol, tehát hajnali fél6 és este 7 óra között igen-igen gyakran lehet élményünk a kakaskukorékolásban. Volt pár nap, amíg a kert átépítése miatt átrakták a csirkékkel együtt egy másik részére az udvarnak és már elkezdett hiányozni. Kincső azzal ugratta Domit, hogy biztos levágták és biztos a húsvéti asztalon landolt végül, mert idegesített mindenkit a kukorékolással. De szerencsére kiderült, hogy csak ideiglenesen helyezték át őket és Zsanyit újra láthatjuk, na meg persze hallhatjuk. 

Fák: sétáltál már eukaliptusz fák között? Annyira megnyugtató, kellemes illatot árasztanak ezek a szelíd óriások, hogy elképesztő, Kincső kedvenc fafajtája. Gyakran találkozni köztereken parafával is. Vicces, milyen szivacsszerű, puha kérge van ezeknek a fáknak. Meg persze Domi kedvencei, a pálmafák. Szerencsére abból is van bőven itt, az egyik kedvenc munka utáni sétálós helyünk is egy pálmafa liget a folyótorkolatnál. 

Leves: itt a leves egész mást jelent. 10 alkalomból 9-szer sűrű zöldségkrémleves. Pár zöldség összefőzve (jellemzően krumpli is van köztük, a sűrítő hatása miatt), leturmixolva és kész. Ami alapvetően nem gond, mert finom, csak hát nem túlzottan változatos, hogy mindig ezt eszik. Nemes egyszerűséggel sárga levesnek hívjuk, mert ha éppen nem krumpli, akkor van benne répa vagy sütőtök, amitől ugyanúgy sárgás lesz. 

Portugál konyhaművészet: fantasztikus alapanyagok vannak errefelé, rengeteg ízletes és különleges zöldség, gyümölcs. Jó minőségű húsok, halak, minden amire csak szükség lehet, hogy csodákat műveljen az emberfia a konyhában. Ennek ellenére meglepően unalmasak az autentikus helyi fogások. Egy szelet sült hús, krumplival. Szendvics. Bab, rizzsel. Mértéktelenül sok krumplit esznek köret gyanánt. Minden kicsit sótlan és naturális ízű. Úgy általánosságban rossznak egyáltalán nem mondható, de izgalmasnak se. A többi mediterrán konyhához viszonyítva méltán nem lett világhírű a portugál kulinária! :D

Magyar süti: az egyik aprósütemény a többtucatnyi közül a magyarokról lett elnevezve - mint kiderült ez számunkra, Domi egyik kollégájának fejtegetése után. Vicces, mert az éppen nem mondható el, hogy nem ismerjük, de távolról sem tartozik a legismertebbek közé. Linzer szerűség, félig csokiba mártva. De hogy mi köze a magyarokhoz - azt senki sem tudja.

Sokszínű városkép: hajmeresztő gyakorisággal tud változni a környezet. Egyik sarkon még citromfák tövében kapirgáló csirkéket látni, a következő sarkon pedig hatalmas ultramodern épületek tornyosulnak. Pálmafás kertvárosi rész, mellette imperialista korokból itt ragadt parkocska. Tegnapelőtti street art és évszázados épületek egymás mellett. Voltunk már más városokban, ahol ugyanígy mindez megtalálható, itt mégis más, mert nagyon gyorsan váltakoznak ezek a különböző stílusú részek. Sűrített élmény. 

Amilyen sokszínűre sikeredett témák ügyében ez a beszámoló, ugyanezt tükrözi az aktuális kép válogatásunk is. Most különösen ajánlom figyelmedbe, hogy nézd meg, vannak benne sztorik, amiket itt nem írtunk most le, csak kép van róla. Érdemes olvasni hozzá a leírásokat a kontextus miatt! 

Képek: https://photos.app.goo.gl/K9qr9t8aLKmbLxHj8