Madeira. Ez a szó körül forgott az elmúlt egy hónapunk. Holnap indulunk, megosztom addig Veletek, hogy miként is jutottunk idáig egyáltalán. 

A történet ott kezdődik, hogy márciusban leállt a világ és ezzel együtt mind a ketten home office-ból dolgoztunk itthonról - az elmúlt 3 és fél hónapban. Aztán elkezdtek szállingózni a hírek az interneten június elején, hogy a mediterrán országok megkezdték az enyhítéseket és várják a túristákat. Mindeközben pedig jött a hír a munkáltatóinktól, hogy ez a home office munkavégzés még pár hónapig egész biztosan maradni fog. És akkor jött az ötlet, hogy akkor miért ne dolgozhatnánk valami szép helyről - a már kicsit unalmassá vállt albérlet helyett!? Ha el tudjuk intézni, hogy onnan is dolgozassunk majd, akkor nyert ügyünk van. Szóval elkezdődtek a tárgyalások ezügyben, illetve még az albérlet kapcsán is, hogy fel lehetne-e függeszteni pár hónapra a lakbér fizetési kötelezettségünket. A Bibilia is mondja: kérjetek és megadatik néktek. így is lett :) hatalmas mázlista módjára (szoktam mondani, hogy a szerencse az szokás kérdése és nekem általában jól szokott menni) sikerült elintéznünk mindent úgy, ahogy elképzelni merészeltük. A főbérlő belement, hogy ne kelljen kiköltöznünk és csak jelképes "raktározási' díjat fizessünk két hónapig. Sőt, mint kiderült nekik is kapóra jött, mert így akkor zökkenőmentesen fel tudják újítani a fürdőszobát. A munkáltatók is beleegyeztek végül, hogy dolgozhassunk távolról, szóval semmi sem maradt ami visszatarthatna minket, hogy pár hónapig kalandozzunk bármerre a világban. 

Na de mégis merre menjünk, ha bárhová mehetünk?
(folyt.köv.)